Van, amikor a belső feszültség akkora, hogy olyan, mintha tövises koszorú fojtogatná az embert; vagy mikor némán sír fel belőlünk valaki. Kiszolgáltatottnak vagy meghasonlottnak érezzük magunkat, bármi miatt törjön is ránk ez az érzés; mintha lecsapoltak volna. Elvérzünk a tehetetlenségben. Vagy mikor olyan eszeveszett düh és harag tör ránk, hogy mindent elpusztítanánk… Vannak érzelmek, melyekkel nem tudunk mit kezdeni.
like
like
like

Folyton tele van veled a
szám, nem tudok tőled beszélni,
mégis téged árullak el
annak, ki fuldoklásom érti.

Látlak megiszonyodni tőlem.
Mintha így menekítenél:
látlak – torkomon, mint hegyélen
futsz, velem futsz visszafelé.

Ki sebeimet megnyitod,
hogy rajtuk közeledre lássak,
és egymásra szabaditod
velem is egyetlen világod:

látom megnyíló sebeim
vakon, bezárva, sérthetetlen –
Kettőzve űzi önmagát az
egyetlen és elérhetetlen.

By now I was so cold
it felt like burning.
like
You wanted love and expected what?
A parachute? Morphine? A gold sticker star?
like
like
©